Nézitek a Hölgyek öröme című sorozatot? Én nagyon megörültem mikor rábukkantam. Imádom a kosztümös filmeket. Elsősorban nem a romantikus jellegük miatt, az néha túlságosan mézes mázas. De a helyszínek, a terek, a ruhák, mindig is tetszettek. Ha tehetném az összes kastélyt végigjárnám.. De visszatérve: Hölgyek öröme. (Na a címe az egyetlen amitől frászt kapok. Nem mondom, hogy rossz fordítás, mert minden benne van, ami az eredeti "The Ladies Paradies" címet lefedheti, de valahogy mégis, furcsa és (számomra) nem passzol.)
A Paradise áruház:
Azok kedvéért akik még nem kukkantottak bele. A (szerelmi) történet az 1870-es évek Angliájában játszódik, az első nagyobb áruházban. Ami egyébként a valóságban Newcastle-ben volt, míg a BBC sorozatát a Lambton birtokon, Durham-ban vették fel. Azért éppen itt, mert ez a helyszín olyan nagyszerű terekkel rendelkezett, amit csak "alig" kellett átformálniuk a díszletépítőknek. Az átalakítás 6 hónapig tartott. De még a forgatás idején sem volt teljesen kész a díszlet. A történelmi házban, nem használhattak modern anyagokat az építtetők, viszont a régi anyagokkal nem volt elegendő tapasztalatuk. Az új falakra például mész alapú vakolatot vittek fel, ami (a mai anyagokkal ellentétben, melyek 2-3 nap alatt száradnak) még 3 hét után is nedves volt. Már forgattak a házban és közben fűtőtestekkel melegítették a kamerák mögött a falakat, hogy gyorsabban száradjanak.
Persze a legtöbb időt az áruház korhű berendezése vitte el. A hihetetlenül részletgazdag hátteret nem volt könnyű megálmodni és összerakni. A berendezők sorra járták a környékbeli vásárokat, és vásárolták fel a régi kincseket, melyeket mind beépítettek a boltba. De nem csak helyben, az interneten is vettek gyűjteményeket, asztalokat és székeket Indonéziából, a csillárokat pedig egytől egyig Bulgáriából. Aztán szépen aranyra festettek mindent, hogy jobban passzoljon a világos környezetbe.
Ilyenek voltak a legelső angol áruházak:
Anglia első áruháza a Bainbridge's 1837-ben nyitotta meg kapuit. Csupán pár hónappal a manchesteri Kendal, Milne és Faulkner előtt. Miért pont Newcastle és Manchester? Az előbbi városban a nagy mennyiségben rendelkezésre álló szén az utóbbiban pedig a gyapot volt az, amely szép lassan egy virágzó alsó középosztályt hozott létre. A javarészt hivatalnokokból és menedzserekből álló társadalmi réteg pedig, olyan új életstílust alakított ki magának, ami megkülönböztetheti őt a munkásosztálytól. Az áruházak, az új életmódhoz és szokásokhoz illeszkedve széles választékot, megfizethető stílust és olykor luxust nyújtottak számukra. 1870-re (a sorozat évei) a Bainbridge's már több mint 40 üzlettel büszkélkedhetett és egyre több varrónőt és divatárusnőt alkalmazott. A viktoriánus áruházban a tényleges vásárlás előtt modellek mutatták be a kiszemelt ruhát vagy öltöztetők segítettek, ha a hölgyek mégis felpróbálták volna a költeményeket. A tea szobákkal, mosdókkal, olvasó helységekkel felszerelt üzletek a közép és felső osztálybeli hölgyek legfőbb találkozóhelyeivé váltak. Mivel a férfiak kissé vonakodtak belépni ezekbe a szentélyekbe, hamarosan férfi részlegeket alakítottak ki az áruházakban, természetesen külön férfi bejárattal.
- képek forrásai a képekre kattintva, illetve via -
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
