Annál is inkább, mivel a cégér szó a német Zeiger, vagyis mutatóból származik. Nem véletlenül jut eszünkbe a hagyomány és megbízhatóság, mikor egy-egy igencsak réginek tűnő cégérre feltekintünk. Sokszor legalább emberöltőnyi tudást tulajdonítunk az adott boltban dolgozó(k)nak. Úgy véljük bizonyosan kifejezetten jártasak a szakmájukban. Bátran lépünk be az ajtajukon és kérünk tőlük akár tanácsot is. Tesszük mindezt valószínűleg azért mert, a cégérek használata egészen a középkorig nyúlik vissza. Akkoriban alkalmazták őket először, mint hírnököt, figyelemfelkeltő eszközt. Az üzletek homlokzatán elhelyezett, messziről is jól látható tábla (legyen az fából vagy vasból), mindig az adott műhelyre vagy boltra jellemző eszközt vagy tevékenységet ábrázolja.
Manapság ugyan inkább csak dekorációként mint sem hangsúlyos reklámeszközként használják, de vitathatatlan, hogy máig értéket közvetít. A tradíció illúzióját kelti. Ha lenne boltom (és engedélyem rá) én biztosan csináltatnék és felfüggesztenék egy céhjelvényt, már csak a fent említett előnyök miatt is. Na és mert olyan jól mutatnak.
Az alábbiakban egy csokornyi cégér következik (többnyire Franciaországból és Németországból). Kitaláljátok melyik milyen üzlethez tartozik? /Megfejtések itt./ A Ti boltotoknak milyen lenne a cégére?
Színesek:
Feketék, talán még vasból:
Valószínűleg már az úabbj generáció:
"Cégére egy tündér volt, ilyen volt a Mesebolt" /Gazdag Erzsi/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
